„Az improvizáció a népzene nirvánája“ (Idézet Gotthard Wagnertől)
A „Dobhegedűs“ túláradó zenéje szimpatikus rögtönzött formában kelti életre az ősi osztrák népzenét: dob és hegedű felállásban.
Mindkét zenész számára fontos a kortárs zene szeretete, ami a hagyománnyá vált ősi fonal mentén megengedi, hogy az szólaljon meg, aminek éppen helye van. Kissé ellentmondásos módon, a részben rögtönzött valzer, polka, stájeri, lúdleri, arien, csúfolódó (Gstanzln) dallamokat táncoltatva, reszerelve, bökdösve, ütögetve adják elő, vagy valami egészen újat alkotnak. „Azt játszuk, ami belülről jön és amit a hallgatók és táncosok kívánnak.“
Amikor „a zenészből muzsikus lesz“, akkor az „üldögélők táncossá“, a „nézők hallgatókká“ válnak. Legjobb esetben: feloldódnak a színpad és közönség, valamint a műsor és a muzsika közötti határok.
Tagok:
Gotthard Wagner – hegedű, ének
Andreas Luger – ütősök