“2012-ben voltam először a MOGY-on. Önkéntesként mentem el Bösztörpusztára, úgy, hogy nem tudtam semmit a MOGY-ról, csak sodródtam az árral. Volt egy meghatározó élményem, amit elsősorban a vásárosok részéről tapasztaltam, méghozzá az, hogy értékelik azt, amit csinálok, és örülnek, hogy a közösség tagja vagyok. Még kedvezményt is adtak, ha vásároltam. Az élőképben barantásként vettem részt, ami nagyon fontos tapasztalat volt: így része lehettem egy nagy egésznek, ami kivételesen jó érzés. A szabadegyetemi előadások során pedig rengeteget tanultam.
2018-ban, az újrakezdéskor, szervezői feladatokat is vállaltam, 2019-ben pedig már főszervezőként vettem részt. A kiforratlan állapotok közepette végzett rengeteg munka volt a siker ára. A legtöbben ezután fel is adták. Még a 2020-as MOGY-ot is megszerveztük, de a Covidra hivatkozva nem engedték megtartani. Egy évnyi munka ment a semmibe… 2021-ben, bár nagyon hiányzott a MOGY, én sem bíztam a rendezvény(ek) megvalósíthatóságában.
Nagy örömünkre, 2022-ben újra kínálkozott a lehetőség, hogy megtartsuk a MOGY-ot. Ekkorra azonban a korábban elkötelezett szervezők egy jelentős része feladta az állandó küzdelmet, de volt olyan is, akitől örökre búcsút kellett vennünk. A 2022-es csalódások ellenére megint megtörtént a MOGY-csoda: új barátságok és új szövetségek kötődtek, amelyek erőt és lendületet adtak a 2023-as MOGY sikeréhez. 2023-ban sikerült minden, amit célként fogalmaztunk meg, és amiért érdemes embernek és önkéntesnek lenni. Nem várok többet az idei rendezvénytől sem!
Hogy miért csináljuk? Aki eljön, megérzi!”